Falutörténet
A település nevét Feketh alakban egy Árpád-kori okmányban, majd egy 1372-es birtokösszeírásban is említik, Feked ekkor a cikádori (bátaszéki) ciszterci apátság birtoka volt. Valószínű, hogy a török hódoltságig folyamatosan lakott település volt. Az 1600-as években elnéptelenedett, majd a török uralom után, az 1720-as évektől népesült be újra a németországi Fulda környékéről. A telepesek származási helyét anyakönyvi adatok és a mai nyelvjárás is bizonyítja. A lakosság túlnyomó része napjainkban is német ajkú.
A pécsváradi apátság birtokösszeírása (1727)
3. katonai felmérés (1869-87)
A 18. század első fele a letelepedés küzdelmes ideje volt. Kemény munka várta a gyökeret ereszteni kívánó telepeseket, akiknek erdőt kellett irtaniuk a házhelyek kialakításához, a legelők és szántók kihasításához egyaránt. Az ősök szorgos munkájának köszönhetően a 18. század második felében már szépen gyarapodott a falu. A lakók elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Minden háznál volt baromfi, sertés, juh, és még a szegények istállójában is éldegélt egy-két tehén. Az esténként lefejt friss tejből túrót és vajat készítettek, melyet Pécsre, illetve Pestre szállítottak. A közeli Véménden híres sajtokat is készítettek a fekedi tejből, így nem véletlen, hogy a 2. világháborút megelőző években a 800 birka mellett 600 tehén és 57 pár ló biztosította az itt élő közel 850 ember megélhetését. Az állattartásban rejlő lehetőségekhez jött hozzá a szőlőművelés, ugyanis a 18. századtól kezdve kitűnő fehér- és vörösborok készültek a gazdák présházaiban.
A hagyományos parasztfalu, Feked számára a 20. század eleje volt a virágkor, 1910-ben már 901 lakost írtak itt össze. Számtalan kitűnő iparos kínálta a szolgáltatásait, és három vegyesbolt mellett vendéglátós és egy húsbolt is működött. A Bátaszék-Pécsvárad közti vasútvonal 1911-ben nyílt meg, s egészen 1997-ig biztosította a kapcsolatot Péccsel.
A gyermekek a helyi iskolába jártak, a kulturális életet a közös munkaalkalmak és ünnepek határozták meg, a férfiakat az 1908-ban alakult olvasókör fogta össze. A hagyományok és a keresztény hit áthatották az emberek életét.
Az 1. világháború, és az azt követő események azonban megviselték a közösséget. A férfiak közül sokan nem tértek vissza a frontról, 1918–1921 között pedig Feked határfaluvá vált, és a szerb megszállási övezetbe került. A háborús veszteségek mellett az egykézés is pusztított, a gazdag fekediek nem vállaltak gyermeket, így a lakosságszám csökkenni kezdett.
A 2. világháború alatt a fekediek közül többen beléptek a Volksbundba, sokakat besoroztak a német hadseregbe. Az itthon maradottakra is megpróbáltatások vártak. 1944. november 28-án vonultak be az oroszok Fekedre. Karácsonykor a 16 -30 év közötti nők és az otthon maradt férfiak egy részét Oroszországba vitték malenkij robotra, bányában, csatornaásásnál, építkezésnél kényszermunkát végezni. A 2. világháború után az összes német kollektív bűnösségére hivatkozva Magyarországon a németajkú lakosságot kitelepítették. Ez Fekeden 1947. szeptember 15-én történt meg. 36 család volt a kitelepítési listán, őket vonattal a németországi Pirnába vitték, s házaikba felvidéki és Isaszeg környéki családokat telepítettek. A fekediek azonban nem adták fel, sorra hazaszöktek, s szívós munkával visszaszerezték elkobzott vagyonukat.
A kommunizmus ideje alatt 1949-ben megalakult a termelőszövetkezet, az emberek földjük elvesztése után itt és a trefortpusztai állami gazdaságban kezdtek dolgozni vagy az erdőgazdaságban találtak munkát. Otthon azonban mindenki művelte a kertjét, szőlőjét, s állatokat is tartottak. A hatvanas évektől azonban gyors népességfogyás következett be, a fiatalok a városba mentek s ott is maradtak. Az összevont osztályokkal működő fekedi iskola utolsó tanévét 1978-ban zárta.
Ma a falu lakosszáma nagyjából állandó, 200 körül mozog, de mindig vannak új családok, akik ebben a csendes faluban képzelik el az életüket.