Újév – fekedi hagyományok
„Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő.”– ezért igyekszik biztosítani az ember újév napján az elkövetkező év szerencséjét és áldását. Különösen a gyerekek számára hőn áhított nap ez. Még az iskolába nem járó és számolni nem tudó gyermekek is állandóan ezzel a kérdéssel ostromolják édesanyjukat: „Hányat kell még aludni a keresztapa érkezéséig?” Szilveszter estéjén a gyerekek korán akarnak lefeküdni, hogy idejében fel tudjanak kelni, s menni újévet köszönteni.
Első vendégként a férfiaknak örülnek, mivel azok szerencsét hoznak, a nők viszont, különösen az idősebb asszonyok, szerencsétlenséget jelentenek.
A gyerekek először keresztanyjukat, nagyszüleiket és rokonaikat látogatják meg. A vendégségben ajándékot kapnak: süteményt, almát, diót és pénzt is. A következő mondókát szavalják el:
Ich wünsch euch ein glückseliges neues Jahr,
langes Leben, Gesundheit,
Friede, Einigkeit,
die ewige Glückseligkeit,
das neugeborene Jesulein,
das wünsch ich euch ins Herz hinein,
das soll euer Neujahr sein.
Ez a legismertebb, legkedveltebb újévi köszöntő.
A kicsik is, akik még nem iskolásak, tudnak egy egyszerű versikét:
Wünsch euch, wünsch euch, wünsch euch was,
greift in Sack und gebt mir was,
lasst mich nicht so lange stehen,
will ein Häuschen weiter gehen.
Az iskolásak már hosszabb verset mondanak:
Wünsch euch aus allen Herzen Grund
Ein neues Jahr in dieser Stund’
Ein neues Jahr in voller Freude
Glück und auch viel Seligkeit
Gott geb’ euch viel Glück zum allen Stück
Und treib’ das Unglück weit zurück.
Gott läßt euch viel Jahre leben
Endlich in den Himmel schweben.
Das ist mein Wunsch zum neuen Jahr.
Was Jesus sagt, ist alles wahr.
Das neugeborene Jesulein,
Das wünsch ich euch ins Herz hinein
Das soll euer Neujahr sein!
A felnőttek is áldást és szerencsét kívánnak az újévben egymás házára és gazdaságára:
Wünsch euch einen Boden voll Körner
Einen Stall voll Hörner
Einen Keller voll Wein
sollt ihr alle recht lustig sein.
A mondókákat a gyerekek szüleiktől tanulják, a kicsik a nagyobb testvéreiktől. Ehhez legalkalmasabbak a hosszú téli esték. A téli nappalok rövidek, idejében végezni kell az etetéssel és a házimunkával. Az állatok ellátása után még korán van ahhoz, hogy lámpát gyújtsanak, a szobában a kályha köré ülnek, s a felnőttek megbeszélik a napi eseményeket, teendőket. A szoba másik sarkában a gyermekek tanulják az újévi köszöntőt. A nagyapa egyszer csak érzi, hogy valaki a térdére felmászott, ez a négy-ötéves unokája, aki vidáman kiáltja: „Nagyapa, már tudok újévet köszönteni!”
A legnagyobb öröm délután vár a gyerekekre, mert akkor hozza a keresztapa az ajándékot. Érdekes látni, ahogy az imaóra után az utcán ünneplőbe öltözött férfiak gondosan visznek egy fehér vagy vörös batyut, amelyben mézeskalács babák, szívek, lovasok, dió és alma rejtőzik. A gyerekek 12-14 éves korukig kapnak a keresztszüleiktől ajándékot. Mikor utoljára kapnak, arra azt mondják: „lenyesés”. A szó értelme mára már feledésbe merült. Rögtön érthetővé válik azonban, ha elolvassuk, amit Heßler ír erről a szokásról. Amikor a fuldai vidéken a gyerekek utoljára kapnak ajándékot, akkor a keresztapa hoz egy cipóba rejtett kést annak a jeléül, hogy az ajándékozásnak mostantól vége szakad. A nagyobb gyerekeket így kérdezgetik: „te már le vagy nyesve?”, s a válasz lehet a következő: „nem, még egyszer kapok”. A gyerekeket, akiket „lenyesnek”, utoljára egy értékesebb dologgal ajándékozzák meg.
A keresztapát finom uzsonnával várják. Friss kolbászt esznek savanyúsággal, s hozzá bort isznak. Rövid beszélgetés után a koma az apával hazatér, mivel ott is várnak már a gyerekek az ajándékra.*
Azt tartották: „Amit újév napján teszel, egész évben azt teszed.” Ha valaki egy ruhadarabot fordítva húz fel, egész évben minden fordítva fog történni. A rokkáról a fonalat le kell gombolyítani. Aki újévre tiszta inget húz, fekélyei lesznek. Bizonyos ételek tiltottak január elsején. Például nem lehet szárnyast enni, mert az „visszafele kaparja” a gazdaságot. Disznóhúst főztek, savanyúsággal és fehér kenyérrel fogyasztották.
*Fekedi szokás szerint a testvéreknek ugyanazok voltak a keresztszülei, s a keresztszülők gyerekeinél pedig az előbbi családbeli szülők vállalták a keresztszülőséget.
A „fekedi hagyományok” sorozat Kuszter Magdolna Lygia 1939-ben írt „Volkskundliche Beobachtungen in der Rhön-Siedlung Feked” című tanulmányának fordítása.