Stiffolder vagy Stiffoller

A rövid írás két, hangalakjában hasonló szó eredetét és jelentésbeli különbségét szándékozik ismertetni. Ezek a szavak Stiffoller és Stiffulder/Stiffolder.

Ismert, hogy a hazai német lakosság ősei a török hódoltságot követő telepítések során, a 18. században kerültek Magyarországra. Ebben az időben a középnémet Hessen tartományból különböző okok miatt igen sokan vándoroltak ki. Délkelet-Dunántúl német telepeseinek zöme is Hessenből érkezett, ezért régiónkat a népnyelv sokáig Kis-Hessennek is nevezte. (Származásunk szerint tehát nem vagyunk svábok.) Hessen középső, de főleg déli részéből, Darmstadt környékéről jött németeket elsősorban Tolna megyében telepítették le; Kelet-Hessenből, vagyis Fulda környékéről és a Rhönből érkezettek pedig a Pécs és Mohács közötti térség számos falvában találtak új hazát. A kelet-hesseniek a Fuldai Apátság területéről jöttek, ezért őket az új hazában Stift Fuldaereknek, vagyis ’Fuldai apátságiaknak’ nevezték. Az elnevezés nyelvjárási megfelelője, a Stiffoller kifejezés a mai napig megőrződött. A Stiffoller szóban található Foll elem Fulda városának nyelvjárási neve Németországban. A Stiffoller szó tehát a Fuldai apátságból származó németek és ezek leszármazottainak elnevezése.

A Stiffollerek nyelvjárása jelentősen eltért/eltér a Délkelet-Dunántúl többi középnémet eredetű csoport nyelvétől. A Stiffollerek nyelvükben számos régies nyelvi alakot őriztek meg. Emiatt kinevették, kigúnyolták őket, aminek az lett a következménye, hogy a német hazából származó régies kifejezések a legtöbb fuldai falu nyelvjárásából eltűntek. Olyan alakok, mint pl. Spack ’Speck’ (szalonna), Kaller ’Keller’ (pince), pu ’wo’ (hol?), par ’wer’ (ki?) itt Fekeden és néhány környező faluban részben még megtalálhatók az idősek nyelvhasználatában.

A stifolder a fuldai eredetű németek szalámi specialitása. A történetéhez álljon itt néhány adat. A Stiffollerek zöme a Fuldától délkeletre fekvő Rhön-középhegységből származik, ahol az állattartásnak és a húsfeldolgozásnak igen jelentős hagyományai vannak. Ezeket a betelepült németek magukkal hozták és viszonylag jól megőrizték. A hazai németség táplálkozási szokásai a német hazából hozott és az itt élő más etnikai csoportok – mindenekelőtt a magyarok – konyhakultúrájából átvett elemek összeolvadása, keveredése során alakult ki. Ez megmutatkozik a stifoldernél is, hiszen a borssal fűszerezett szalámiból Magyarországon paprikás szalámi lett. Több mint 250 év távlatából nehéz megállapítani, hogy melyik német szalámi lehetett a stifolder ’őse’. Két hesseni szalámi elkészítési módja hasonlít a mi stifolderünkéhez. Az egyik az északhesseni Alte Wurst (öreg kolbász), amely disznóöléskor darált sertéshúsból és szalonnából készül; sóval, borssal és köménnyel, helyenként fokhagymával fűszerezik. A másik a Rhön specialitása, a Rhöner Bauernwurst (rhöni parasztkolbász), amelyet szintén csak disznóöléskor készítenek sertés- és marhahúsból vagy sertéshúsból és szalonnából. Fűszerezése hasonló az előbbihez. Mindkettőt füstölik, és 3-6 hónapig érlelik.

A stifolder Dél-Magyarországon igen kedvelt szalámi. Disznóöléskor az itt élő magyarok, horvátok és szerbek is készítik; tőlük származik a ’stifolder’ elnevezés is. A Stiffollerek szalámijukat ugyanis régebben Sommerwurstnak, nyári szaláminak/kolbásznak nevezték, mivel nyáron, elsősorban aratás idején fogyasztották, akkorra érett be. Most már ők is átvették az új elnevezést.

Wild Katalin